FŰSZEREK, ÉTELÍZESÍTŐ, LEVESKOCKÁK

A Török konyhában népszerű, enyhén sózott, közepesen csípős, durvára darált paprika őrlemény. A már kész ételek után ízesítésére kiválóan alkalmas.

Külsejében a fűszerköményre hasonlít, de ízében teljesen eltérő. Enyhén füstös, kesernyés aromájának köszönhetően a világ egyik legnagyobb mennyiségben fogyasztott fűszere. Egészben, vagy őrölve egyaránt felhasználjuk. Hazánkban is fokozatosan nő az ismertsége és elismertsége.

Bár külső megjelenésében hasonló, de semmilyen köze sincs a borshoz és nem is helyettesíthető vele. A Dél-Amerikában őshonos borsfa termése adja a fűszert, íze enyhén édeskén, kesernyés.

A középkor óta szerepel a termesztett fűszernövények között. A sáfrányos szeklice virágait a teljes virágzástól kezdve folyamatosan gyűjtik, a szirmokat kiszedik a fészekből, és árnyékos, szellős helyen, vékony rétegbe kiterítve szárítják. Az így nyert lángvörös színű fűszer gyenge illatú, kesernyés ízű. Kiváló díszítő fűszer.

Az örökzöld Pimenta fák termésének magjai adják a fűszert. A magokat zölden szedik le, melyek a szárítást követően megbarnulnak és felületük ráncos lesz. Illata a szegfűszeghez hasonló, némi fahéjas beütéssel, íze a borsra emlékeztet és hasonlóan csípős. Hal és húsételek pácolásához, raguk, mártások készítéséhez, pástétomok ízesítéséhez használhatjuk.

A szegfűszeg intenzív, erősen aromás és édeskés illatú, kissé kesernyés, égető ízű fűszer. Alkalmas hús- és halételek, vadételek, mézeskalács, forralt borok, kompótok, édességek, tésztatöltelékek ízesítésére.

Az örökzöld szerecsendiófa termésének magja és az azt takaró vöröses színű maglepel adja a fűszert. A szerecsendió kellemes, egyedi aromájú fűszer, amely nagyon intenzív, ezért érdemes óvatosan adagolni. Hús-, vagy zöldség ételekhez egyaránt jól illeszkedik, de mártásokat, vagy édes krémeket is gazdagíthatunk aromáival.

A Tonkabab a Cumarou fa termése, az Amazóniai őserdőben honos. Ráncos, sötét színű bab, vagy mag, ami a legelőnyösebben felhasználás előtt reszelve érvényesül.

Főként a francia konyhában népszerű fűszer. Íze édeskés, illata az ánizsra emlékeztet. Leveseket, mártásokat, sülteket, gombaételeket, tojásételeket ízesíthetünk vele.

A japán vízitorma eredetileg a hegyi folyók és patakok partján élő növény, melynek a gyökere adja a fűszert. Íze és illata a tormára hasonlít, de annál jelentősen intenzívebb. Hagyományosan cápabőrön reszelték le a gyökereket, majd ízesítették.

A terméshéj nem tartalmaz illóolajokat, így az aroma átadás szempontjából érdektelen, de megkönnyíti a főzést, hiszen nem kell a készételben az apró magokat keresgélnünk. A magvak illata aromás, enyhén kámforos, ízük édeskés, fűszeres. Édességekben, krémekben, csokoládéitalban, péksüteményekben, vagy kávéban, teában, pácok készítésénél, kolbász vagy darált hús fűszerezéséhez, egyaránt kiváló.